Panoráma Kilátó-Pont - Bodrogkeresztúr

Panoráma Kilátó-Pont bemutatása

Aki felsétál a település fölött található kilátópontra, nemcsak a páratlan látványt élvezheti, hanem megérezhet valamit abból a misztikumból is, amellyel a térség lakossága maga is évszázadok óta viseltetik a környezete iránt. Csodálattal, de egyben alázattal: a helyi mesék egy olyan világot mutatnak be, ahol az emberek nem uralják a természetet, hanem alárendelik magukat a természet sajátos törvényeinek, cserében a természet megajándékozza őket minden elképzelhető jóval.

A kilátópontról balfelé nézve a Szegi várhegyet láthatjuk. A helyi mesevilág szerint a hegyen lévő mesebeli tündérvárban egykor tündérek éltek, akik gyakran labdázással múlatták az időt. A labda néha leesett, ilyenkor a tündérek sírtak. Könnyeikből keletkezett a Bodrog.

Jobbra nézve a Nagy-Kopasz hegyet csodálhatjuk meg, a mesék szerint a környék boszorkányainak találkozóhelyét. A egyik történet szerint a bodrogkeresztúri kovács felesége is boszorkány volt. A férjének feltűnt, hogy az asszony esténként sűrűn eltűnik otthonról, ezért megkérte az inasát, hogy lesse meg, hová jár az asszony. A boszorkányok sötétedés után a keresztnél találkoztak, hogy aztán a Tokaji-hegyen folytassák az éjszakát. A kovács felesége rádobott egy kengyelt egy hordóra, ami azonnal paripává vált, így jutottak fel a Nagykopaszra, az inas azonban a hordó hasában húzta meg magát. Éjfélkor, a boszorkánygyűlés végén visszamentek a kereszthez, ahol a kengyelt levéve a ló újból hordóvá vált - az inas ekkor azonban kiugrott a hordóból és a boszorkányra dobta a kengyelt - így az vált lóvá. A lovat bevezette a kovácsműhelybe s másnap megpatkoltatta a kováccsal. Amikor a boszorkány visszaváltozott asszonnyá, a kezén és lábán ott voltak a patkók, így derült ki, hogy mit csinál éjszakánként.